Dr. Brezanóczy János munkássága

„Mindahhoz, amit jól tettem vagy jót tettem, mindahhoz erőt és tudást Fentről kaptam. Én csak a kéz voltam, amely ezt megvalósította. Így lettem fogorvos, szülész, vezető orvos és kis sebészetet ellátó orvos. Így voltam férj, szülő, nagyszülő, rokon és barát, így vettem részt a közéletben, így éltem az emberek között, a Jóisten akaratából, egyszerűen emberként.” (dr. Brezanóczy János)

 

Brezanóczy János, a pomáziak „Brezó doktor bácsija” 1929-ben született Miskolcon, egy három gyermekes család első gyermekeként. A család gyökerei a kárpátaljai Aknaszlatinára nyúlnak vissza. Édesapja, dr. Brezanóczy János (1899–1979) eredetileg orvosnak készült, de a 30-as évek történelmi körülményei másfelé sodorták: a miskolci Tiszai pályaudvar forgalmistája, majd MÁV titkár volt, később jogi végzettséget szerzett és a Magyar Királyi Államvasutak jogtanácsosa lett. Brezanóczy doktor édesanyja, Molnár Mária, a kor szokása szerint háztartásbeli volt.

János fiuk az elemi iskola négy osztályát Miskolcon végezte. Itt kezdte gimnáziumot is, majd mikor édesapját Budapestre helyezték, és a család is követte, a Toldy Ferenc gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1947-ben érettségizett. Az orvosi pálya gondolata már 15 évesen megfogalmazódott benne: ha már édesapja nem tehette, legalább ő teljesítse be ezt a vágyat. Sikerrel felvételizett az orvosi egyetemre. A háború után az anyagi körülmények nem voltak valami fényesek; Brezanóczy János kollégiumba került, majd a János kórházban medikusként – orvosi tevékenységét díjazandó – kapott lakhatást. Egyetemi tanulmányai alatt szigorló orvosként is rengeteget dolgozott, így többek közt a János kórház II-es nőgyógyászatán labororvosként reggelente ő végezte a műtétek előtti alapvető labor vizsgálatokat. 1952-ben, még egyetemistaként megházasodott; felesége, Erzsébet évtizedeken át gyógyszerészként szolgálta a pomáziakat.

Ötödéves orvostanhallgatóként a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetében volt gyakornok, majd végzett orvosként ugyanitt kapott tanársegédi állást. Ekkor munkája részben az oktatáshoz, részben a különböző szűrővizsgálatokhoz kötődött, de vonzotta a gyakorló orvoslás. 1954 szeptemberében Tiszolczy doktor meghívta Brezanóczy Jánost, hogy legyen a helyettese. Tiszolczy doktor székhelye ekkoriban Csobánka volt, de ellátta Pomáz egyik részét is. Alighogy Brezanóczy elfogadta a felkérést, az akkor már idősödő Tiszolczy doktort letartóztatták államellenes összeesküvés vádjával, így Brezanóczynak át kellett vennie Tiszolczy doktor körzetét. Ettől kezdve két évig egyedül látta el az akkor mintegy 7500 lakosú Pomázt, valamint a kb. 1500 lakosú Csobánkát. Gyermekorvos nem volt a településeken, fogorvos is csak adott napokon rendelt, így minden szakterület ellátása az egyetlen körorvosra hárult. 1960-ig Pomázon az asszonyok is otthon szültek.

Tiszolczy doktor igen nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett, a családokban az unokáktól a nagyszülőkig mindenkit ismert. Így az ő nyomdokába lépni a szerteágazó feladatok, a nagy lélekszám, valamint a leterheltség mellett, embert próbáló feladat volt. De a dinamikus, sokoldalúan, jól képzett fiatal orvos helytállt és rövid idő alatt kivívta a faluközösség szeretetét, elismerését.

Kiváló diagnoszta volt, aki ilyen leterheltség mellett is folyamatosan képezte magát és nem csak az orvosi szakirodalommal tartott lépést, hanem a munkájához kapcsolódó gyógyszerészi, jogi, szociális kérdésekben is tájékozott volt. Mindig előrelátóan intézkedett, hogy mire a betegnek szüksége lehetett rá, meglegyen az esetleg felsőbb engedélyhez kötött gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy segély. Munkáját kiválóan szervezte, hisz a 0–24 órás leterheltséget nem is lehetett volna másként viselni. Telefon akkoriban nem volt, sőt, Brezanóczy doktor kezdetben kerékpáron, majd motoron járt betegeihez, és csak a hetvenes évek elejétől állt rendelkezésére autó. De mindig, mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá. Az otthon ápolt súlyos betegekhez kérés nélkül is naponta ellátogatott, és kiváló munkatársaival a hozzátartozókat szinte szakápolóvá képezte ki. 1966 novemberéig – Régiusz doktor érkezéséig – egyedül látta el az akkor már mintegy 8500 fős pomázi lakosság betegeit. Ez a nehéz helyzet 1978-ban, az orvosi ügyelet beindulásával kezdett javulni, melynek megszervezése szintén Brezanóczy doktor nevéhez fűződik. Ekkorra már öt körzeti orvosa volt Pomáznak, akik felváltva látták el az ügyeletet.

Brezanóczy doktor 1991-ig volt Pomáz körzeti orvosa. 1978-ban és 1985-ben kiváló munkájáért miniszteri dicséretet kapott. 1993-ban az elsők között lett Pomáz díszpolgára. Amikor 1994-ben dr. Surján László népjóléti minisztertől a csaknem négy évtizedes példamutató szakmai és emberi munkájáért átvette a Batthyány-Strattmann László díjat, ezekkel a szavakkal köszönte meg: 

„Nem nekem, hanem a szakmának, annak a „gyalogmunkának” szól, amelyben 39 éve részt veszek. Nem találtam  fel semmi nagy dolgot, nem csináltam csodát, csupán megpróbáltam a bánatot oldani, a  fájdalmat enyhíteni. Miként Batthyány-Strattmann László is egy gyalogmunkás volt. Ezért érzem úgy, ezzel a díjjal a személyemet és a körzeti orvosi pályát is jutalmazták.”

Brezanóczy doktor két periódusban volt önkormányzati képviselő. Hét évig volt a pomázi római katolikus egyházközség, húsz éven át pedig Az Emberséggel, Kultúrával Pomázért Alapítvány elnöke. 2003-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Baráti Köre Jubileumi Díszoklevéllel köszönte meg, hogy az intézménnyel szoros kapcsolatot tartott. 2011-ben címzetes főorvosi címmel tüntették ki kimagaslóan végzett háziorvosi munkája elismeréseként.

Pomáziak sokasága máig hálatelt szívvel emlékezik Brezanóczy doktorra, aki történelmi időkben gyógyította a falu apraja-nagyját.

​

A javaslatot beadta: Ozorai Magdolna.