Kategória: Kulturális örökség

Státusz: elfogadott javaslat, befogadott értéktári elem

confirm-accept-web-icon-correct-1174801.

1848-as honvédsírok Pomázon

Pomáz 1848-ban 37 újoncot és 107 nemzetőrt állított ki a haza védelmére. A névsoruk nem maradt fenn, de temetőink, a családi és a közemlékezet, néhány fénykép és gyászjelentés, 172 esztendő távlatából is megőrzött néhány nevet, akiknek nemzeti színű szalaggal átkötött síremléke mellett leróhatjuk tiszteletünket. Ezekre a sírokra a Nemzeti Sírkert részeként tekintünk.
Március idusán Pomáz lakossága a városháza falán elhelyezett emléktábla előtt helyezi el   az emlékezés virágait. Az ünnepséget követően zarándoklat indul a Kőhegyre, felidézve, hogy 1845 szeptemberében Petőfi Sándor, barátjának, Wahot Sándornak társaságában, megszállt Pomázon és kirándult „az iszonyú magas” Kőhegyre.

 A Református Túrakör kezdeményezésére – néhány éve – az ünnep előestéjén felkeressük 48-as hőseink sírját, és emlékezve a szabadságharc dicsőséges napjaira – nemzeti színű szalaggal kötjük át síremléküket. Pomáz 1848-ban 37 újoncot és 107 nemzetőrt állított ki a haza védelmére. A névsoruk nem maradt fenn, de temetőink, a családi és a közemlékezet, néhány fénykép és gyászjelentés, 172 esztendő távlatából is megőrzött néhány nevet, akiknek nemzeti színű szalaggal átkötött síremléke mellett leróhatjuk tiszteletünket. Ezekre a sírokra a Nemzeti Sírkert részeként tekintünk.

Gyöngyöshalászi Takách Mihály /1831-1919/ uradalmi intéző gyermeke. Apja, mint a református egyházközség presbitere, az Áprilisi törvények hatására , elsőként javasolta a kettős gondnoki rendszer megszüntetését, mivel „az egyenlőség kimondatott”. Fia, alig 17 évesen vonult  be a nemzeti honvédseregbe „kötelezett”-ként. Tüzérségi kiképzést kapott. Mint honvédtüzér – tűzmester, részt vett az északi hadjáratban, a bányavárosok felszabadításában. Selmecbányánál sebesülést szerzett. Mint azt a Borovszky-féle vármegye történetében  is olvashatjuk, küzdött a Branyiszkó hágó meghódításáért, a kápolnai, az isaszegi, a hatvani, és a váci csatákban. A szabadságharc bukása után visszatért Pomázra, családot alapított. Élete utolsó éveiben a fővárosban élt, de sírja a pomázi református temető családi parcellájában van. Itt élő leszármazottja nincs, de sírhelyét védettként kegyelettel őrzi a református közösség.

​Mares István (1818-1855)  uradalmi intéző, a református egyházközség gondnoka. 1848-ban „kötelezettként” vonult be és  - amint a Haynau-féle közigazgatási jegyzékben olvasható – „jó honvédként”  szolgált. Nem maradt fenn, hogy mely csatákban vett részt, csupán az, hogy híven szolgálta a hazát. Közvetett forrás alapján tudható, hogy a család híve volt Kossuth politikájának, lelkesedett a reformkor eszméi iránt. A szabadságharc bukása után visszatért Pomázra . Betegségben halt meg. Családot nem alapított, hamvai szüleinek  védett családi kriptájában pihennek a református temetőben.

​Gőböl László (1830-1907) a helyi református lelkész testvéröccse, 48-as honvédfőhadnagy, nevét a helyi emlékezet,  gyászjelentés és egy fénykép őrizte meg. Fennmaradt, hogy később alapított családjában szívesen mesélték az unokáknak, hogy a  császáriak fogságába kerülve hogyan szökött meg, mivel feje kifért  az ablakrácson, s napokig a hely közelében bujkálva a falu lakossága látta el élelemmel. (A falu neve sajnos nem maradt fenn.) A szabadságharc bukása után rejtőzködni kényszerült, s amikor a református templom tornyában talált rejtekhelyet,  a torony ablakából nézte végig, hogyan kutatják át a házukat az üldözői . Pomázon telepedett le, megházasodott, de utódai nincsenek, a rokonsága külföldön él, sírját védettként őrzi egyházközségünk. 

​Szentandrási Andreánszky Zsigmond (1830-1884) 48-as honvédtüzér, tűzmester. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, majd a Helytartótanács technikai osztályán szolgált,  jegyző, aljegyző, 1877-ben Pest városának törvényhatósági tanácsnoka lett, 1884-ben betegségben halt meg. Munkatársai  méltóképpen búcsúztak tőle, nekrológját megőrizte az utókor. Hamvait István nevű unokája hozta Pomázra, amikor a kitelepítést követően családjával Pomázra költözött. Családi kriptájukon megörökítették, hogy Szentandrási Andreánszky Zsigmond 48-as honvéd  ebben a sírban talált örök nyugalomra. 

​Mrazek József (1821-1895)  sírja a Vróczi úti katolikus temetőben, a Rabel kripta szomszédságában van, rajta a felirat : „48-as honvéd”. Csupán személyi adatai ismertek. Nemzetiszínű szalaggal átkötött sírköve jelzi, hogy védett.

​A március 14-i temetőlátogatás alkalmával Fáy Ignác sírját is hasonlóképpen megjelöljük, emlékezve arra, hogy amikor 1848 májusában országos gyűjtés indult a szabadságharc katonái számára  400 akó (közel 215 hl!) bort ajánlott fel a katonaság ellátására. Ebben a Wattay család számára elkülönített temetőben évszázados hársfa és tiszafák árnyékában, szépen faragott és családi címerrel díszített sírkövek társaságában alussza örök álmát két testvér: Wattay Lajos (1819-1899) nemzetőrszázados és Wattay János (1822-1892) negyvennyolcas honvéd is.

Legyen áldott hőseink emléke!

 

Pomáz lakossága és több pomázi civil szervezet, így a Református Túrakör, a Pomáz Barátai Társaság is részt vesz ezeken az ünnepségeken. A temetői megemlékezés a Túrakör kezdeményezése volt több évvel ezelőtt, amikor a helytörténeti kutatások eredményeként fény derült az itt nyugvó szabadságharcos katonák nyughelyére. Ezek az ünnepségek, a sírok ápolása az ifjúság számára is fontos tényezői a hazaszeretetre nevelésnek.

A javaslatot beadja: Könczöl Dánielné.

 

 

Szeretne hozzászólni, esetleg saját anyaga, fotója van, amit szeretne másokkal is megosztani? Keresse fel a témával kapcsolatos beszélgetést a Fórumban!