Dr. Szilády Zoltán (1878-1947) természettudós munkásága

Szilády Zoltán 1878-ban született Budapesten Szilády Béla és Vályi Ida gyermekeként. Apja kereskedő volt. A budapesti református gimnáziumban tanult, majd a természetrajz tanárként végzett a budapesti tudományegyetemen. Kezdetben budapesti középiskolákban tanított.
Életének mintegy másfél évtizede, valamint rokoni szálak fűzték Pomázhoz, Ugyanis ő Mares Vencel dédunokája, Judit lányának unokája volt. Személyében egy nagyívű életpályának lehetünk tanui.

Szilády Zoltán olyan neves családnak a tagja volt, ahonnét többek közt - a 19. század folyamán -, olyan tudós, mint Szilády Áron irodalomtörténész, nyelvész, a keleti nyelvek tudós ismerője származott. A fiatalabb unokatestvért, Szilády Zoltánt, a nagy elődök tudományos elkötelezettsége is ösztönözhette pályáján. Természetrajz tanári végzettségéből adódóan - ami magában foglalta a botanikán és a zoológián kívül a földrajzot, a csillagászatot és a néprajzot is -, igen gazdag és színes életművet hagyott az utókorra.

Doktorálása után, 1901-ben kinevezték a nagyenyedi Bethlen-kollégium természetrajz tanárává. 1902-ben megnősül, feleségül veszi a főgimnázium igazgatójának Váró Ferencnek lányát, Váró Jolánt. Ez az időszak döntő befolyással volt szellemi magatartására és tudományos pályájára, rajongásig megszerette Erdélyt. Sokirányú érdeklődésére és széles látókörére jellemzően, a nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának anyaga segítségével kutatta és tanulmányban foglalta össze a természettudományos oktatás kezdeteit az ott tanító nagy elődök: Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Tőke István munkássága alapján. A természettudományos tantárgyak népszerűsítésére iskolájában szabadiskolát is szervezett.

Ehhez az időszakhoz köthető Áprily Lajoshoz fűződő barátsága, aki később még itt Pomázon is meglátogatta.

1908-ban Apáthy István a kolozsvári Tudományegyetem zoológia professzorának biztatására az állatok háztartástana tárgykörből magántanári képesítést szerzett az említett egyetemen.
1919-21-ben a Szegedre menekült kolozsvári egyetemen az állattan helyettes tanárává nevezték ki. 1922-től a M. Nemzeti Múzeum állattárába nyert kinevezést múzeum őri rangban, mint a Diptera-gyűjtemény kezelője, később igazgatóőr, majd címzetes múzeumigazgató beosztásban.

Tudományos folyóiratszerkesztői tevékenysége jelentős - 1912-1922 közt szerkesztette az Állattani Közleményeket, 1923-1926 közt pedig kiadta a Biologica Hungarica című szakfolyóiratot. Írt több természetrajzi tankönyvet középiskolások számára.
1925-ben őt bízták meg az 1914-ben beindult debreceni Tisza István Tudományegyetem állattani tanszékének szervezésével. 1928-ig itt is dolgozott megbízott előadóként.

1928-29-ben kutatóútra ment Bulgáriába, később kutatásokat végzett Nápolyban a Stazione Zoologiea-n.
Néprajzi gyűjtésének középpontjában Erdély állt. Kereste a kapcsolatot a székelyek eredete és Bulgária néprajza között. Jelenleg is Bulgária egyik legjobb ismerőjeként tartja számon a szakirodalom. Néprajzi cikkei elsősorban a Néprajzi Értesítőben jelentek meg.
Fő kutatási területe a rovartan, azon belül is a legyek rendszertana és anatómiája volt. Az Anophthalmus siladyi légyfaj azonosítása és leírása az ő nevét őrzi. Ebben a témában is tett közzé tudományos írásokat.

Az Alföldi Közművelődési Egyesület /1925-48/ pomázi fiókja rendszeresen szervezett ismeretterjesztő előadásokat az iskola nagytermében, aminek gyakran volt előadója.
1932-35 közt a Természettudományi Társaság Állattani Szakosztályának alelnöke, 1927-1932, továbbá 1935-1941 közt intézőbizottsági tagja volt. Elnöke volt a Bartha Miklós Társaság természettudományi szakosztályának. Tudományos folyóiratszerkesztői tevékenysége jelentős. Tagja volt a lengyel-magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak

A II. világháború alatt, 1944-benmikor a múzeumi értékek a közeledő orosz front által veszélybe kerültek a Nemzeti Múzeum vezetése menteni próbálta az értékeket. Így Szilády Zoltán a légygyűjteményt, illetve annak szakkönyvtárát vitte pomázi házába. majd a front megérkezésekor a gyűjtemény a házban maradt. Szilády Zoltán Németországba menekült, a Lipcse közeli Grosspösnaban halt meg 1947. április 17-én.

Írásaiban Pomáz az 1930-as években jelenik meg. Feltehetően vonzotta őt a két háború közti járási központ Pomáz pezsgő szellemi élete, különleges klimatikus adottságai. 1934-ben ment nyugdíjba és eladva budapesti házát, 1938-ban Pomázra költözött. Ittléte jelentősen gazdagította a helyi kulturális életet. Szilády Zoltán, akinek sokrétű érdeklődése, a jelentős élményanyag, amit kutató útjain szerzett, és élvezetes előadásmódja sok hallgatót vonzott ezekre az estekre. Néhai Tregele Kálmán dr. (1917-2011) geológus - akkor egyetemi hallgató - sok évtized távlatából is elragadtatással emlékezett vissza ezekre az alkalmakra.​​

​

A javaslatot beadja: Könczöl Dánielné  és Ozorai Magdolna. ​​​​