Kategória: Sport

Státusz: elfogadott javaslat, befogadott értéktári elem

confirm-accept-web-icon-correct-1174801.

Glykais Gyula kardvívó olimpikon életpályája

Glykais Gyula – vagy ahogy sokan emlegették, „a gereg” – nemzetünk sporttörténetének jeles szereplője, kétszeres kardvívó olimpiai bajnok volt, a magyar kardvívás fénykorának egyik civil kiválósága, hiszen a görög származású sportember akkori társainak többségével ellentétben nem katonatiszt, hanem a mérnöki hivatást választotta. Két olimpián, Amszterdamban és Los Angelesben erősítette a magyar csapatot. A szó igazi értelmében, hiszen 1932-ben az egyik legbiztosabb magyar kardcsapat győzelem alkalmával csupán két asszót vesztett és tízet nyert meg. Sikereit általában a csapatban aratta, de 1929-ben, Nápolyban az egyéni versenyben is igazolta képességeit, Európa-bajnok lett. A világháború befejezését követően Szekszárdon élt, ott is hunyt el.

Életének első 10 évét Pomázon töltötte. Apja tisztviselő, anyja óvónő volt.  Az Állami Elemi Iskola törzskönyve tanúsítja, hogy itt kezdte meg iskolai tanulmányait, mint Fő utca (ma Kossuth Lajos u.) 20. szám alatti helyi lakos. Anyját 1903-ban munkaképtelenség miatt nyugdíjazták, s Glykais Gyula 1903 és 1907 között Székelyudvarhelyen folytatta tanulmányait. 1912-től pedig már a BEAC sportolója. Hamarosan a MAFC (Műszaki Egyetem Atletikai és Foci Club) versenyzője lett. Tehetségét első mestere, dr. Gerentsér László fedezte fel, majd a híres olasz vívómester, Italo Santelli tanítványa lett. (A „gereg” elnevezés is tőle származik.) A vívósport történetébe a bajnoki koszorú legméltóbb, legklasszikusabb és legortodoxabb vívójaként vonult be. Versenyein érvényesült klasszikus mondása: „Sportolok saját örömömért, versenyzek hazám dicsőségéért.”

Sportolói teljesítményének csúcspontja az 1928-as amszterdami olimpia, ahol sportolóink kiélezett küzdelemben az olaszok elől hozták el az aranyérmet, akárcsak később, 1932-ben Los Angelesben.                                                      

Az első világháború után olasz fogságba került, ami testileg-lelkileg megtörte. Döntő fordulatot jelentett életében, amikor a Gróf Tisza István Vívó Club állást kínált neki, s meghívták Szolnokra, hogy vegyen részt a vívóklub feltámasztásában. Eközben a Magyar Királyi Állami Építészeti Hivatal alkalmazottja lett, majd Tolna vármegye főszámvevője (revizora), de továbbra is rendszeresen feljárt edzésekre Pestre, Santelli mesterhez. 1932 után visszavonult a versenyzéstől, de gyakran megfordult Santelli vívótermében, s először csak hallgatta a pengék csengését, majd nekivetkőzve pengére kapott, s látni való volt, hogy az „öreg görög” még mindig legény a páston – mint azt életrajzírói feljegyezték róla. Életének 55. évében, 1948. június 12-én érte a halál Szekszárdon, végső nyughelye a szekszárdi köztemetőben van.

Glykais Gyula eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (csapatban: 1928, 1932), háromszoros Európa-bajnok (egyéni: 1929, csapat: 1930, 1931), Európa-bajnokság 3. helyezettje (egyéni: 1927), magyar bajnok (csapat: 1927), és a szolnoki Vívó Club országos versenyén bajnok 1928–29-ben. Emellett húszszoros válogatott volt.

Glykais Gyulát Pomáz mindig is híres szülöttei között tartotta számon, A képviselőtestület  l932 szeptember 5-i ülésén jegyzőkönyvben örökítette meg  a Los Angelesben szerzett olimpiai aranyérmét s küldöttség utazott Szolnokra, hogy kezet szorítson a Pomázról elszármazott magyar bajnokkal.

A javaslatot beadta: Könczöl Dánielné

Szeretne hozzászólni, esetleg saját anyaga, fotója van, amit szeretne másokkal is megosztani? Keresse fel a témával kapcsolatos beszélgetést a Fórumban!