Horváth Zsuzsa pomázi származású cigányprímásnő életútja és szellemi hagyatéka

Horváth Zsuzsa (Pomáz, 1943. márc. 6. – Bp., 2015. febr. 18.) korában a világon egyedülálló női cigányprímás volt. Zenészdinasztia sarjaként Pomázon született. Édesapja, Horváth Gyula (Gyermely, 1908 – Pomáz, 1953) cigányprímásként a szentendrei Béke szállóban szerzett vidám órákat kirándulóknak, halászoknak, szentendrei fuvarosoknak. A kislány Zsuzsa autodidakta módon kezdett hegedülni tanulni, majd a szentendrei zeneiskolába járt. A régi pomáziak emlékeznek rá, hogy a pöttöm kislányt a Beniczky utcai cigánykocsmában az asztalra állították, és kilenc évesen már 120 nótát el tudott játszani hegedűn. Művészi ambícióit édes­apjától örökölte. Alig 10 éves volt, mikor édesapjának örökre kihullott a vonó a kezéből, és ezzel a család nehéz anyagi helyzetbe került. Hárman maradtak árván a kicsi pomázi házban, így Zsuzsa már gyereklányként édesapja nyomdokaiba lépett, és esténként a Béke szállóban játszott nagy sikerrel, hogy anyagilag is támogatni tudja édesanyját és két testvérét.

A rádió ekkortájt mondta be a Rajkó Zenekar megalakulását, melynek célja volt az ország különböző pontjain élő roma fiatalok számára lehetőséget teremteni a cigányzene hagyományainak ápolására, továbbfejlesztésére. Ezt hallva Zsuzsa fogta édesapja hegedűjét és Pomázról beutazott a megadott címre. Farkas Gyula, az Állami Népi Együttes tagja hallgatta meg őt is. Zsuzsa édesapja kedves nótáját, a „Hulldogálnak a hópelyhek...” kezdetűt játszotta, és a művészeti vezető meghatódottan vette fel a zenekarba.

Farkas Gyula 1952-ben alapította meg a Rajkó Zenekart, amelynek karmestere, művészeti vezetője volt egészen a haláláig. 1960-tól már csak a „rajkók” tanításának, hangszerelésnek és zeneművek komponálásának szentelte életét. Nagy klasszikus zeneszerzők – Liszt, Kodály, Bartók, Offenbach – műveit hangszerelte meg cigányzenekarra, amivel egy világszerte szeretett és csodált egyedi hangzásvilágot alakított ki. Nagy részben ennek köszönhetően vált világhírűvé és egyedülállóvá a Rajkó Zenekar: a cigánymuzsikát az éttermek szűkös színpadairól a világ pódiumaira emelte. Farkas Gyula egyedi pedagógiai módszerei miatt külföldön is nagy népszerűségre tett szert; vezetésével a Rajkó Zenekar a világ összes földrészén a legnagyobb színházak és koncerttermek közönségének szívét hódította meg.

A tíz éves Zsuzsa itt nemcsak boldog gyerekközösségre akadt, hanem jó nevelőkre is. A zenekarnak pénze nem volt, csak útiköltségre kaptak térítést a gyerekek. Zsuzsa Pomázról járt be, HÉV-vel. Pestre jövet a vonaton elkezdett muzsikálni, és ezzel kereste meg a reggelire valót, majd hazafelé megint elővette a hegedűjét, s végighegedülte az utat.

Tanulmá­nyait a Rajkó Zenekar Rottenbiller utcai általános- és zeneiskolájában folytatta. Tanárai között volt Boross Lajos, a legendás cigányprímás, akitől nagyon sokat tanult, és aki vallotta, hogy „az az igazi cigány­muzsikus, aki rögtönöz, aki szabad szárnyára engedi a maga szeszélyét. A dallam csak dallam, fel kell díszíteni, hogy cigánymuzsika legyen. A kotta nem elég, azt mindenki lejátszhatja. A művészet jelenti az igazi pluszt.”

Horváth Zsuzsa a hatvanas években ment férjhez Puporka András klarinét és tárogató művészhez, a 100 tagú Cigányzenekar szólamvezető zenészéhez. Három gyermekük született: 1963-ban Zsuzsanna, 1971-ben Erika és 1978-ban András, a későbbi nótakirály.

Horváth Zsuzsa 1967-ben előadóművészi vizsgát tett, eljött a Rajkó Zenekartól és nívós éttermekben és külföldön játszott. Pályája során hat-hét tagú zenekarával Budapest legpatinásabb szállodáinak, éttermeinek prímása lett. Szerepelt a Cinka Panna, a Csodacsatár és a Gül Baba című filmekben, és egy színpadon állhatott Jávor Pállal, Tompa Pufival, Gyurkovits Máriával, Kalmár Pállal, László Imrével és Latabár Kálmánnal.

Játszott Helsinkiben és Varsóban, ahol VIT-díjat kapott. Meghívásra eljutott a Buckingham-palotába II. Erzsébet királynőhöz, és a királyi család számos tagja előtt szerepelt, de a svéd királyi családnak is hegedült. Játszott Jakartában, Szingapúrban, Franciaországban, Bulgáriában, Németországban, Hollandiában, Ausztriában és Kanadában. Mégis egy riportjában így fogalmazott: „Forróbbak az itthoni tapsok”.

Vallotta, hogy a cigány muzsikusok és az általuk előadott zenei anyag Magyarországon éppúgy, mint más országokban, történelmileg szorosan kapcsolódik az uralkodó kultúrához és annak zenei fejlődéséhez. Nálunk a magyar nótának kitün­tetett helye volt a mindennapok zenei kultúrájában. Ez fontos hagyomány, amivel nemcsak a cigánymuzsikus világ, de az egész magyar kulturális élet is szegényebb lenne.

Horváth Zsuzsa feladatának tekintette a cigányzene varázsának és ismeretének továbbadását. Utolsó éveiben a 100 Tagú Cigányzenekarban hegedült, ahol fiát, a népszerű Tolnai (Puporka) András nótaénekest is kísérte. A színpadon töltött 55 éve alatt rendszeresen oktatott is: tanítványa volt mások mellett Mága Zoltán hegedűművész és Roby Lakatos világzenész és virtuóz is.

2019-től jeles muzsikus társai mellett az őt ábrázoló dombormű is gazdagítja a budapesti VIII. kerületi Muzsikus Cigányok Parkját.

Horváth Zsuzsának nem volt könnyű az élete, de példamutató volt abban, hogy nehéz körülmények között is képességeivel jól sáfárkodva, kitartással és szorgalommal nemzetközi elismerést tudott kivívni, jó hírét vitte a világba országunknak. Saját korában és azóta is ő a világon az egyetlen cigányprímásnő, a pomázi Cinka Panna. Reménykedjünk, hogy lesz hasonló tehetséggel megáldott utódja a pályán.

​

A javaslatot beadja: Ozorai Magdolna