Luppa Péter életútja

​

 

Luppa Péter a soknemzetiségű Pomáz szülötte, egész élete Pomázhoz kötődött. Cincár származású, pravoszláv hitű, szerb nemzetiségű, büszke magyar állampolgár volt, 1838-ban kilenc gyermekes földbirtokos családba született első fiúgyerekként. A pomázi szerb elemi iskola után a középisko­lát Pesten, a Belvárosi Főreáliskolában végezte, ami katolikus iskola volt, és az oktatás német nyelven folyt. Kora fiatalságától kezdve igen érdeklődő lévén, gyakran láto­gatta az ismert pesti professzorok előadásait, majd beiratkozott a bécsi műegyetemre, ahol mérnöki diplomát szerzett. Műszaki egyetemi tanulmányai mellett gazdaságtannal, régészettel és történelemmel is foglalkozott. 1861-től több éven át és többféle területen dolgozott mérnökként, és Pest megye tiszteletbeli főmérnöke is volt.

 

Egész életére jellemző volt, hogy bármibe fogott, azt nagy elszántsággal, akadályt nem ismerve, teljes erejével tette.

 

Luppa – a nyelvtudás zsonglőre

Irodalmi munkásságából, cikkeiből következtetni lehet rá, hogy a szerb, a magyar, valamint a világnyelvek mellett ismerte és beszélte a görög, a román (vlach) és a török nyelvet is.

 

Luppa – az egyházfi

A Luppa család tevőlegesen és anyagilag is részt vett az egyház működésében. A Budai Görögkeleti Szerb Püspökség székhelye Szentend­re volt, itt választották meg Luppa Pétert 1872-ben egyházkerületi kül­döttnek a karlócai szerb egyházi kongresszusra. Még két évben képviselte kerületét az egyházi gyűlésen.

 

Luppa – a politikus

1875-ben indult az országgyűlési képviselői címért, ekkor választották meg először. Ezt követően több cikluson át volt országgyűlési képviselő. Figyelemre méltóak azok az elvek, amelyeket választási kampánya során megfogalmazott: önálló magyar bank felállítása, a vámügyek megreformálása, jó és igazságos igazságszolgáltatás, az állami közigazgatás reformja, a feudalizmus maradványának tekintett regáliák (királyi haszonvételek) megszüntetése, az adórendszer reformja. Műszaki ember létére ezek az elvek széleskörű társadalomelméleti és közgazdasági ismeretekről tesznek tanúbizonyságot.

 

Luppa – az utazó

Már egészen fiatalon elkísérte apját üzleti útjain. Jómódú szülők gyermekeként, amikor csak tehette, bővítette ismereteit. Történelmi tanulmányaiból sokat tudott a Duna szerepéről; tudta, hogy az emberek évszázadok óta próbálkoztak a Duna megzabolázásával. Ez indíthatta arra, hogy egyetemi évei alatt 1857-ben hatodmagával egy vitorlás csónakon Bécsből öt hét alatt leevezzenek a Dunán a Fekete-tengerig, ahonnan azután Luppa Péter az erdélyi tájakat egyedül bejárva tért vissza. A dunai útról élvezetes útibeszámolót is megjelentetett. Bejárta a történelmi Magyarország számos táját is, és később politikai pályafutása során jól hasznosíthatta ezen ismereteit. 1876 év februárjában hatalmas árhullám vonult le a Dunán, a Szentendrei szigetet teljesen elöntötte a víz, a folyóparti településeken sem volt jobb a helyzet. Ekkor a  belügyminiszter Luppát árvízi kormány­biztosnak nevezte ki. A Duna szeretetére vall az is, hogy megvásárolta a gyakran árvíz-borította Luppa-szigetet, amely róla kapta a nevét.

 

Luppa - a társasági ember

Kiváló rajzkészségét kihasználva utazásairól maga illusztrálta útinaplót készített, és ezeket a korabeli lapokban az 1860-as években publikálta is. Így a polgári társaság ismert és közkedvelt személyiségévé vált még azelőtt, hogy bekapcsolódott volna a politikai közéletbe.

 

Luppa – az amatőr régész

Luppa Péter érdeklődött a múlt értékei, a régészet iránt is. 1880-ban anyagilag és tevőlegesen is támogatta az óbudai régészeti ásatásokat. Ebben az időben történtek az első tudományos kutatások, hogy megtalálják a középkori Óbuda kapcsán említett épületeket, templomokat. Luppa szerepe azért volt fontos, mert támogatásával hozzájárult a Fehéregyháza körüli kérdéskör tisztázásához; Sashegyi Sándor régész is megemlékezik róla, hogy az óbudai és pilisi régészeti feltárásokhoz nagy segítséget nyújtott a Luppa Péter által készített, rendkívül értékes térkép, amely fontos szerepet játszott a feltárásra váró pomázi romemlékek azonosításában is.

 

Luppa – a mezőgazdász, szőlész, borász

A Luppa család Pomáz második legmódosabb családja volt. Luppa Péter kitűnő gazda volt, 1863-ban testvérével átvették idősödő szüleiktől a birtok irányítását és néhány év alatt mintagazdasággá fejlesztették.

A Luppa-szigetre gyümölcsfákat ültetett, és kis házikót építtetett a sziget őrének. Időnként fogoly- és vadkacsa vadászatot rendezett. Minden jel szerint ő is örömét lelte a sziget természeti szépségeiben.

Luppa a Kő-hegy és a szőlők megszállottja volt, s mint bortermelő nem csak a megyében, hanem országosan is elsőrendű tekintély volt. Számos borászati szaklapban publikált, és amikor csak tehette, versenyeken reprezentált szőlőivel, boraival, törkölypálinkájával, hatalmas sikerrel. Az 1880–1885-ös filoxéra járvány idején Dél-Franciaországban tanulmányozta ezt a szőlőbetegséget. Visszatérte után ismereteit a kormány rendelkezésére bocsátotta. Az elsők között telepített a filoxérának ellenálló amerikai szőlőfajtákat. Érdemeit Ferenc József Középkereszttel ismerték el.

 

Luppa – „Pomáz Gül Babája”

Luppa híres volt az általa nevelt rózsák miatt is. Kitűnő rózsatermő birtokáról évenként, júniusban öt-hat vesszőkosárnyi virágot vitt be a képviselőházba, és aznap pártállásra való tekintet nélkül minden képviselő rózsát viselt a gomblyukában.

 

Luppa – a bőkezű adományozó

A szerb egyházon kívül Luppa támogatta a pomázi református gyülekezetet, anyagilag hozzájárult Pócsmegyeren az orgona építéshez. Az egykori szerb iskola falán tábla emlékezik meg a Luppa testvérek támogató közreműködéséről. 1901-ben a pomázi iskola céljaira 200 korona értékű telket adományozott. Képviselősége alatt támogatta a helyiérdekű vasút vonalát. Anyagi része van az Esztergom–Budapest vasútvonal létrejöttében is.

 

Luppa Péter Pomázon halt meg 1904-ben. Családtagjaival együtt a Harmincz Mihály által tervezett és 1912-ben megépült Luppa sírboltban nyugszik. Személyében Pomáz egy sokoldalú képzettségű, tettrekész, karizmatikus földbirtokosra, az ország egy jeles közéleti emberére emlékezik.

 

A javaslatot beadja: Ozorai Magdolna.