Kategória: Kulturális örökség
Státusz: elfogadott javaslat, befogadott értéktári elem

Mocsáryné Fáy Mária életútja

Mocsáryné Fáy Mária, Pomáz jeles szülötte, a magyar útleírás irodalom első jelentős női alakja. A korban, amelyben élt, nem volt szokványos, hogy egy nő egyedül felkerekedjen, és nagy utazásokat tegyen. Útleírásai olyan világokat ismertettek meg a 19–20. század fordulójának olvasóival, amikről alig volt ismerete a hazai nagyközönségnek, és arra, hogy női szemmel mutassák be ezeket a távoli világokat, kultúrákat, még alig volt példa.

Fáy Mária 1845. október 21-én született Pomázon a mostani Fáy András utca 41. szám alatt, Fáy Ignác és Kenessey Franciska leányaként. A kis Mária alig múlt egy éves, amikor édesanyját elvesztette. Apja, valamint apja egykori gyámja, Fáy András, a reformkor jeles politikusa és írója, együtt gondoskodott a kislány felneveléséről. Apai nagymamája a szintén pomázi kötődésű Wattay Krisztina volt. 1862-ben, alig 17 évesen, házasságot kötött Mocsáry Béla földbirtokossal, aki főhadnagyként fejezte be a katonai pályát és Nagyfaluban (Veličná, Szlovákia) örökölt birtokán gazdálkodott. Mocsáry Béla 1890-ben meghalt.

Mária férje halála után megvált nagyfalui otthonuktól, birtokait bérbe adta, jövedelmét egész hátralévő életében utazásainak és útikönyvek írásának szentelte. Budapestre költözött, és élete végéig a Pannonia szálló egyik emeleti szobájának lakója lett, amikor éppen nem utazott. A nyarakat vélhetően Pomázon töltötte.

1893. januárjában közeli rokonával, Beniczky Margittal, közel-keleti útra indultak. Útvonaluk: Palesztina, Egyiptom a Níluson fel Núbiáig, visszafelé Szíria, Görögország és Törökország. Utazásuk alatt megtanult angolul, és még abban az évben – nem kis bátorságról téve tanúságot – egyedül utazott el Indiába. Három hónapi ott tartózkodása alatt bejárta a legismertebb indiai helyeket, Bombaytól Delhin és Dardzsilingen át Kalkuttáig, majd onnan áthajózott Ceylon (Srí Lanka) szigetére, végül Colombóból indult vissza hajóval Európába. Később utazást tett Amerikában. Második útját eredetileg világkörüli útnak tervezte, de útitervét a japán-orosz háború részben meghiúsította, csak Kubába, Mexikóba és Floridába jutott el.

Úti élményeit újságcikkek majd könyvek formájában is megosztotta a nagyközönséggel. Írásait saját maga által készített fényképekkel illusztrálta. Kalandjai egy emancipált nyugat-európai, vagy amerikai nő számára is nagy tettnek számítottak volna. Annak ellenére, hogy nem volt tudományosan képzett, utazásait és az ezek során szerzett tapasztalatairól írottakat a közvélemény és a Magyar Földrajzi Társaság is elismerte.

Nem csak a világlátás iránti igényével lépett ki a hagyományos női szerepkörből, hanem mindezt életkorával is tetézte. Ötvenes éveiben járt már, amikor útjaira vállalkozott.

Naplójában, haza írt leveleiben nem csak a helyieket és útitársait írta le: a helyi szokásokról, a közlekedésről, műemlékekről, szállodákról is pontos feljegyzéseket készített. Az idegen társadalmakon kívül, útja során végig nagy figyelmet szentelt a Magyarországétól olyannyira eltérő természeti környezetnek. Észak-amerikai utazása során a látottakat hasonló stílusban eleveníti fel.

Fáy Mária életpályája azonban más szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Jótékonykodás tekintetében édesapja nyomdokaiba lépett, könyvei jövedelmét is különféle nemes célok érdekében ajánlotta fel. 1900-ban a Nagypénteki Református Társaság budaörsi árva gyerekek nevelőotthonát avatta fel. Az otthon létesítésére a Társaság széleskörű gyűjtést indított. Az adományozók között volt többek közt Jókai Mór és testvére, Jolán, Bánki Donát, és Fáy Mária, aki 3000 korona könyvadománnyal járult hozzá az otthon létrehozásához. Az otthont Erzsébet királynőről – mint a jelentős adományozók egyikéről – Erzsébet Háznak nevezték el. 1902-ben a Kálvin téri templom javítására 40 koronát adományozott. Szülőfaluja, Pomáz református egyházközségét alapítvánnyal segítette, amelyről az 1911. június 23-án kelt alapítványlevél rendelkezik. A református közösség máig számontartott műtárgya egy indiai hímzésű úrasztali terítő, amelyet Fáy Mária 1894-ben ajándékozott a református egyháznak.

1917-ben Budapesten hunyt el. Sírja a pomázi Wattay sírkertben, a nemesi temetőben található. Síremlékére rávésték: „Beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát, utazásairól könyvet írt.”

Fáy Mária pomázi háza, az egykori Mocsáry villa a helyi épített örökség része. Valaha egzotikus növényekkel teli kertjének csodájára jártak.

A javaslatot beadja: Nagy Szilvia.

 
A szülői ház
Fáy Mária sírja
Mocsaryné Fáy Mária arcképe
A Mocsáry villa
 

Szeretne hozzászólni, esetleg saját anyaga, fotója van, amit szeretne másokkal is megosztani? Keresse fel a témával kapcsolatos beszélgetést a Fórumban!