A pomázi hosszúszárú cseresznye

A pomázi hosszúszárú cseresznye egy 20. századi gyümölcsfa fajta, melynek pontos származása nem ismert; az anyafát első leírója, Brózik Sándor Pomázon szelektálta, ahol több hasonló típus ismeretes. Értékes, friss fogyasztásra alkalmas gyümölcsöt terem, amely fokozott szaporításra érdemes. Mivel szállítani csak rövid távolságokra lehet, elsősorban a városellátó övezetbe, házikertekbe érdemes telepíteni. Ajánlott termőtájai az Észak-Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Felvidék.

Levelei inkább kicsik, tojásdad alakúak, szélük megnyúlt csipkés. A vesszők gyengék, vékonyak, világos barna színűek, a fa koronája általában nagy, széthajló, terebélyes. Jellemzően igénytelen fajta, kedveli a meleget, de száraz területen a gyümölcse apró marad.

Gyümölcse korán, május második felében, a Márki korai és a Jaboulay fajták érése közötti időszakban, egyenetlenül érik. Színelő szedését május második hetében meg lehet kezdeni. Rendkívül bőtermő, és igen jól termékenyül: egy-egy termőrügyből 3-4 gyümölcs is kifejlődhet. A gyümölcs közepes méretű, nyomott, a bibepont felé csúcsosodó, gömb alakú. Húsa sötétlilás vagy bordópiros, puha, bő levű; a gyümölcs igen kellemes, fűszeres ízű, sokszor erősen édes-savas, jellegzetes, kellemes zamattal.

A gyümölcs csak rövid távolságra szállítható; a termés esős tavaszokon könnyen monília kárt szenved.

​

A javaslatot beadja: Waldmann Zoltán