Radnai Miklós munkássága

Pomázt a két világháború között sokrétű társadalmi élet jellemezte. Nemcsak természeti környezete és jó levegője miatt, de csinosodó főutcája (járdaépítés, bazaltkockával fedett kocsiút, villanyvilágítás stb.), a kirándulók tömege, s a hozzájuk igazodó vendéglátás, (kiskocsmák és a lakóházak kínálta zsíros kenyér és málnaszörp), a fővárosból kikívánkozók számára vonzó és hangulatos hellyé lett. A kibontakozó szellemi és közösségi élet, a kis közösségek által nyújtott programok – a műkedvelő előadásoktól az iskola tornatermét zsúfolásig megtöltő népművelő rendezvényekig – kellemes és vonzó hellyé tették, ahol – mint járási székhelyen – időről-időre megjelent a Pilis hegyvidéki Hírmondó, és ahová nyaranta szívesen visszalátogattak a város híres szülöttei, a szellemi élet olyan kiválóságai, mint Alföldi András régész vagy Mattyók Aladár építész, vagy ahol nyugdíjas éveire letelepedett Szilády Zoltán természettudós, hogy előadásaival gazdagítsa a népművelő programok sorát.

Radnai Miklós 1892-ben született Budapesten. Mindössze két éves volt, mikor elveszítette édesapját. A Leányfalun lakó nagyszülők segítettek az özvegy édesanyának a gyermekek nevelésében. A zenerajongó fiatalember a Leányfalui Törzs tagja lett, amely Anna-bálokat, hangversenyeket, előadásokat szervezett, és soraiban tudhatott számos művészt, operaénekest, színészt, így teremtve meg az együtt zenélés, színjátszás, szórakozás hagyományait. Radnai később a Zeneakadémián Koessler János és Herzfeld Viktor, majd Münchenben Felix Mottl tanítványa lett.

Zeneszerzőként megírta „Az infánsnő születésnapja” című táncjátékát, amit az Operaház 1918-ban be is mutatott. 1919-ben már a Zeneakadémián zeneelméletet oktatott, ebben az időszakban született „Orbán vitéz” című szimfonikus költeménye (1919) és a „Magyarok szimfóniája” (1921). 1922-ben kötött házasságot Pártos Lily festőművész-grafikussal, Pártos Gyula, a kiváló építész és Bartolucci Viktória operaénekes leányával.

1925-ben Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter a 33 éves Radnai Miklós személyében rátermett igazgatót talált az Operaház élére. Radnaival kezdetét vette egy tízéves stabilizációs korszak, melyben Radnai nem csak zenei tehetségéről, de kiváló vezetői képességeiről is tanúbizonyságot tett. Tevékenységének eredményeként kibővült a repertoár, nagy egyéniségek léptek színpadra. Ő indította el 1932-33-ban a komolyzenét a szélesebb tömegek számára is elérhetővé tevő ún. „olcsó ciklusokat”, amelyeket Wagner, Verdi és Mozart neve fémjelzett, miközben a magyar szerzőkről sem feledkezett meg. Bevezették az ifjúsági előadásokat, balettsorozatokra került sor. Nevéhez fűződik az Operabarátok Egyesületének megalakítása és az Operaház Emlékgyűjteményének megalapozása is. Az Egyesület tagjainak támogatása révén, illetve az „olcsó ciklusok” bevétele által a költségvetési hiányt pótolni tudta, így 1934-ben, az Operaház fennállásának 50. évfordulóját nagyszabású ún. „magyar ciklussal” ünnepelhették. Ebből az alkalomból a kormányzó Radnai Miklósnak a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta.

Radnai rengeteget dolgozott, mindenhol jelen volt a kulturális életben. A sikereket mindig munkatársaival közös eredményként értékelte, és mind külsőségekben, mind tartalmilag megadta a módját munkatársai megünneplésének a különböző évfordulók alkalmával. Ilyen alkalmakra magasabb körökből, kívülről is meghívott vendégeket. Gondoskodott róla, hogy vendégszereplésekkel munkatársait külföldön is ismertté tegye, ugyanakkor rajta tartotta a szemét az új nemzedéken, számos tehetségnek kínált munkát. Gondosan ápolta a kapcsolatot külföldi operaházakkal és kölcsönös vendégszereplésekkel, tapasztalatokkal gazdagította munkatársait, egyúttal külföldön is öregbítve a magyar opera jó hírnevét. Ugyanakkor fegyelmezett, magas szintű munkát követelt a társulattól, gyakran jelen volt a próbákon és az előadásokon is. Minden évad végét közös hajókirándulással zárta, amin a társulat egészén kívül részt vettek a pénzügyi, politikai, kulturális világ képviselői is. Nagyvonalúságával és magas fokú hozzáértésével kiváló társulatot kovácsolt az Operaház tagságából. Beosztottjai szinte kivétel nélkül elismerték kimagasló vezetői képességét és szakmai munkáját. Bár roppant társasági ember volt, otthonában megjelent a magyar és külföldi kulturális- és politikai élet színe-java, azonban a sajtónak nem engedett bepillantást magánéletébe.

Noha ifjú évei – nagyszülei révén – Leányfaluhoz kötődtek, Radnai Miklós 1932-ben Pomázt választotta. Őt és családját is elvarázsolta a település és az azt körülvevő természeti környezet szépsége, a környező hegyek körpanorámája, a Dera-patak csörgedezése. Az 1700-as években épült Pap-malomból átalakított Radnai-villában nagy társasági élet folyt. Csata László pomázi tanító szerint gyakran találkoztak itt neves zeneszerzőink, zenészeink, híres énekeseink, így pl. Kodály Zoltán, Szigeti József hegedűművész, Závodszky Zoltán neves tenoristánk, Anday Piroska mezzoszoprán, Báthy Anna szoprán énekesnő, Székely Mihály basszista, Ottorino Respighi olasz zeneszerző.

1932-től Radnai haláláig a család kora tavasztól késő őszig Pomázon, ebben a finom gonddal kialakított nyaralóban élt és a színházi évadban innen járt be az Operaházba tömegközlekedéssel. Autójuk nem volt, Radnai ebben is puritán volt.

A pomázi házhoz való kötődésről, világnézetéről mindent elmond a ház falán lévő tábla felirata:

E HÁZAT

AZ ISTENBE BÍZÓ AKARAT

ÉPÍTETTE

MCMXXXIII

ÖRIZZE MEG

A MUNKA ÉS A SZERETET

 

Szomorú, hogy csak három nyáron át élvezhették felhőtlenül a nyaralójukat, mert Radnai Miklós 1935. november 4-én tragikus hirtelenséggel hirtelen elhunyt. Temetésén jelen volt a politikai és kulturális élet színe-java, a nekrológok szuperlatívuszokban méltatták érdemeit és munkásságát.

A család számára új időszámítás kezdődött, azonban a rokonok, barátok, és legfőképpen Kodály Zoltán és a munkatársak figyelemmel kísérték az életüket. Radnai özvegye 1945-ben állandó lakosként kiköltözött a pomázi villába. A villa Pomáz azon kevés épületeihez tartozik, amik a korabeli értékeket híven őrzik. A villa falán ma is megtalálható az emléktábla, amely Radnai Miklós utolsó három nyarára emlékezteti az ide betérőt.

Az Operaház társulata a mai időkben is tisztelettel adózik Radnai Miklós emlékének. 2012-ben Radnai születésének 120. évfordulójára Hunyadi László Radnai-Oláh-Nádasdy féle átdolgozást állították színpadra, ami köztudottan a hazaszeretet operája, azé a hazaszereteté, mely annyira áthatotta Radnai egész tevékenységét. 2018-ban posztumusz az Operaház örökös tagja címet birtokosa lett.

​

A javaslatot beadta: Ozorai Magdolna.