Dr. Szalai Tibor (1900—1980) geológus munkássága

Dr. Szalai Tibor a Magy. Áll. Földtani Intézet volt igazgatója, egyetemi magántanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja volt.

Némely Pomázhoz kötődő család több magas ívű életpályával rendelkező családtagot vallhat magáénak. Ilyen volt Szalai (Szládek) Vilmos MÁV főfelügyelő családja is, akiknek élete 1906-tól kötődik Pomázhoz, de apósa Osztroluczky Pál már 1876-ban a Pomázhoz is kötődő Teleki család intézője volt, Az ő lányuk Osztoluczky Ilona volt Szalai Tibor édesanyja.

Szalai Tibor még Pozsonyban született, de gyermek és ifjúkora már sok baráttal – köztük a neves festő Bölcskey Ferenccel – Pomázhoz kötődik. A család hat gyermeke közül ő volt az első, aki a felnőtt kort is megélhette. Másik két testvére közül Szilárdfyné Szalai Margit volt, aki iparművész lett. Az ő kiemelkedő életpályájáról már írtunk az Értéktárban. Unokaöccsei dr Szilárdfy Zoltán művészettörténész és Pomáz polihisztora, a mesterjelölt sakkozó Szilárdfy Gyula volt. Valamennyien a Dózsa György utcai házban nőttek fel.

Dr. Szalai Tibor 1900. november 13-án született Pozsonyban. 1906-ban költözött a család Pomázra. Tibor fiuk 1919-ben érettségizett Pécsen, 1924-ben szerzett doktori fokozatot földtan, ásványkőzettan és vegytan tárgyakból a Budapesti Tudományegyetemen. 1925-ben kötött házasságot Strobentz Ilonával.

Első munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és őslénytára volt, Munkássága első felében a paleontológus kap szerepet. Főleg a harmadidőszak élővilágával foglalkozik, de leírásaiban mindegyre szerepet kap a környezet élete, a földfelszín változásai. Kedvenc témája kapcsolatot keresni a szerves élet fejlődése és a szervetlen világ élete, a földkéreg alakváltozásai között.

Tudományos fejlődésében döntő jelentőségű esemény az, hogy hároméves időtartamra (1928 — 1931) felvételt nyer a bécsi Collegium Hungaricumba. Itt párhuzamosan hallgathatja O. ABEL-t, a paleobiológia atyját és L. KOBER-t a tektonikust. Mindkét szakterületén megerősödve egymás után jelennek meg tanulmányai idehaza és Bécsben. Legfontosabb a paleontológia terén a „Bionomische und methodologisch systematische Untersuchungen anrezenten und fossilen Testudinaten” (Bécs, 1930). A kettős témát egyesítő jelentős tanulmány 1936-ban Berlinben jelent meg: „Der Einfluss der Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens.”

Ezidőtájt bizonyosan ismerték egymás szakmai tevékenységét a harmincas években Pomázra költöző dr Szilády Zoltán természettudorral, akinek ismeretterjesztő előadásai országszerte nagy érdeklődői kört vonzottak.

1938-ban a debreceni tudományegyetemen magántanári habilitációt szerez földszerkezettanból.

1958-ban jelenik meg a Geotektonische Synthese der Karpaten; 1961-ben a Die Tisia und das Zwischengebirge des Karpaten- Beckens; 1966-ban az Aufbau und Tektonik des Ostalpin — und Karpaten Blockes, mindhárom Budapesten. olyan időben, amelyben a tektonika világviszonylatban hatalmas fordulóponthoz ért. A geofizika újabb és újabb megfigyelésekkel jelentkezik, a fizika és mechanika törvényei létjogosultságot nyernek a geomechanikában és megszületik a földfelszín alakulásának új modellje a lemeztektonika.

Sokat tett a Magyarhoni Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának életre hívásában (1969), amelynek elnöke, s kiadványának szerk.-je volt. Nemcsak szervez, hanem előad, vitatkozik, teljes szívvel és lendülettel éli a példaadó tudós életét. Súlyt helyez rá, hogy minden felvetett tudományos kérdésben leszögezze a maga véleményét. Hivatali pályája gyorsan ívelt felfelé.

A Nemzeti Múzeumban töltött évei után 1939-ben beosztást kap a Földtani Intézetben; ott 1944-ben főgeológus, 1945-ben igazgatóhelyettes, 1946 —1950-ig igazgató. Jelentős szerepe volt többek között a háború után a hazai urán- és báriumércek kutatásának kezdeményezésében. (A Földtani Intézetben munkatársak voltak a 30-as évektől dr. Majzon Lászlóval, akinek a Tregele családba nősülésével később szintén volt kötődése Pomázhoz és aki szintén magasívű pályát futott be a geológia területén.)

Az Intézet anyagának megvédése és az újjáépítés megindítása terén kimagasló érdemei vannak, amit a kormányzat 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával ismer el.

Az Intézet új feladatainak kialakításán alapos szaktudással munkálkodik, de javaslatai nem találnak megfelelő visszhangra, s hiányzik a tudományos életben az a háttér, amelyre támaszkodhatna.

 Lemond az igazgatói állásról, és főgeológusi beosztást vállal a Dorogi Szénbányászati Trösztnél, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalatnál. 1956 1964 között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tanácsadója, innen megy nyugdíjba. 

Rövid ideig szakértő a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, majd 1968-ban, mint nyugdíjas, újra a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatába lép. Magyarország 500 000-es tektonikai térképszerkesztő bizottságának munkálataiban vesz tevékeny részt.

Érdemeire tekintettel a Magyarhoni Földtani Társulat 1978-ban tiszteleti tagjává avatja. Utolsó jelentős munkája a Brockhaus Verlag kiadásában megjelent nagy összefoglaló mű magyarra fordításának szervezése, szerkesztése. Die Entwicklungsgeschichte der Erde több fejezetét maga fordította, néhány fejezetet a hazai viszonyok ismertetésével kiegészített.

Dr. Szalai Tibor és felesége humanista elveiből adódó emberi helytállására jellemző, hogy az 1943 —1944-es vészterhes, nehéz időszakban életük kockáztatásával üldözötteknek és holland katonatiszteknek nyújtottak segítséget. Hősiességüket posztumusz módon W. F. van Eeketen, Hollandia hadügyminisztere az egyik legmagasabb holland kitüntetéssel ismerte el.

Dr. Szalai Tibor 1980 szeptember 29-én tért meg Teremtőjéhez. Végső nyughelye a Kerepesi temetőben található.

A javaslatot benyújtja Ozorai Magdolna