Tüdős Klára szellemi öröksége

Zsindelyné Tüdős Klára, a sokoldalú művészasszony, divattervezőből lett embermentő, a református egyház missziós munkása volt.

1895-ben Debrecenben született (előkelő) cíviscsalád gyermekeként. Apja, Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő (1862–1918), édesanyja, Kálmánchey Irén, a XVI. századi magyar reformáció meghatározó alakjának, Kálmáncsehi Sánta Márton püspöknek a leszármazottja. Klára neves angol és francia leánynevelő intézetekben tanul idegen nyelvet és művészetet, azonban hazatérve szembesülnie kell azzal, hogy az I. világháborúban elszegényedett a családja. Elszökik Budapestre és sikeresen felvételizik az Iparművészeti Főiskolára. Kopott diákszobákban él és minden munkát elvállal, hogy fenn tudja tartani magát: volt kendőfestő és utcai árus is.

Életének egy kevésbé publikus, kétéves időszaka Pomázhoz kötődik: megözvegyült édesanyja a család maradék vagyonából 1923-ban megvásárolta a pomázi Fáy kúriát, és ide költözött. Itt élt egészen a harmincas évek végéig, míg komoly betegsége miatt lánya magához nem vitte Budapestre. Az 1920-as évek közepén Tüdős Klára is Pomázon lakott édesanyjával és első férjével, Szunyogh Rudolf huszárfőhadnaggyal. Anyja a két szobát és az üveges gangot magának rendezte be; Klára első férje, a háborúból tüdőbetegen hazatérő Szunyogh Rudolf a ház legnapfényesebb, legtágasabb szobáját kapta, Klára pedig a saját lakrészét édesapja bútoraival és könyveivel rendezte be.

Tüdős Klára két éven át HÉV-vel ingázott budapesti munkahelyére, hogy szerény keresetével, köszönő emberként – naphosszat fogadva egy divatszalon látogatóit – segítse családja megélhetését. 1925-ben állást kapott az Operában, ahol a kommün alatt szétzilálódott jelmeztárat kellett rendbe hoznia és a szabászatot vezetnie. Ekkor már külön élt férjétől és Budapesten lakott albérletben. A színházi élet szerelmese volt; nem a színpad vonzotta, hanem a megjelenítés, a rendezés. A harmincas években kezdett el színházi darabokat és balettszüzséket írni (Elssler Fanny, Magyar Karácsony, Nílusi legenda, Pesti Karnevál). Írt és rendezett filmet (Fény és árnyék, 1943), ő tervezte és készítette a Háry János (1926), és a János vitéz (1931) bemutatójának jelmezeit, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem egészen két évtized alatt több mint 20 operaházi bemutató számára készített jelmezterveket. 1938-ban megvált az Operától, „Pántlika” néven divatszalont nyitott, és új divatstílust teremtett. Ruháit, csak úgy, mint színpadi jelmezeit, a népi ornamentika motívumaival díszítette; hímzői falusi asszonyok, a mai szóhasználat szerint népi iparművészek voltak. Ruhái stílusa, bár szembe ment a párizsi divattal, külföldön is feltűnést keltett. Tüdős Klára életpályája a klebelsbergi kultúrpolitika éveiben teljesedhetett ki, amikor Győrffy István néprajztudóssal járta a vidéket , és a tehetséges parasztfiatalok számára létrehozott Győrffy Kollégium megteremtője és Nagyasszonya lett.

1938-ban férjhez ment Zsindely Ferenc miniszterhez – a későbbi miniszterelnöki államtitkárhoz –, akivel annak 1963-ban bekövetkezett haláláig harmóniában éltek.

A háború új megpróbáltatásokat hozott: amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest nem kerüli el az ostromot, Istenhegyi úti villájukat menekültközponttá alakították, ahol az ostrom 100 napja alatt mintegy 80 embernek – köztük sok gyermeknek – nyújtottak menedéket és biztosítottak ellátást a jó előre összegyűjtött élelmiszerek segítségével. Minden rászorulót befogadtak. Fogadtak erdélyi menekülteket, üldözötteket, álnéven élő illegális kommunista asszonyokat is. Ha a helyzet úgy hozta, összeszedték a vasútállomáson egyedül csellengő, vonatról lemaradt gyermekeket is.

Klára protestáns meggyőződését gyermekkorából, családjából, és a debreceni felső leányiskolai „dóczysta” évekből hozta, de hitének kiteljesedése egy tragikus eseménynek – Teleki Pál miniszterelnök halálának – volt a következménye. Férje – mint miniszterelnöki államtitkár – 1941-ben az elsők között értesült Teleki haláláról, s Tüdős Klára, megállva a nagyra becsült ember halálos ágya mellett, a „nagy rendező” akaratát látta benne megvalósulni, s azt, hogy bármi történjék, Isten akarata a döntő. Amikor 1943–ban Ravasz László püspök felkérte az Országos Református Nőszövetség elnöki tisztére még vonakodott. Végül ezt a tisztséget 1949-ig töltötte be.

A háború után az Istenhegyi villa amerikai bérlőjének bérleti díjából fedezték a szövetség igazgatási kiadásait. A Nőszövetség 1945-ben meghirdette a Magyar Református Ébredést, munkára hívva az ország leány- és asszonyköreit. Munkájukat a nőszövetség fogta össze. Amikor 1947-ben távozott a villa amerikai bérlője, a ház Istenhegyi Otthonként lelkigyakorlatos házzá alakult: munkában megfáradt asszonyokat hívtak lelki épülésre, pihenésre. A politika azonban nem nézte jószemmel munkálkodásukat, ezért a házat felajánlották a református egyháznak, a villa teljes berendezésével. Később politikai nyomásra kitiltották a házaspárt régi otthonukból, és az egy szoba-konyhás sofőrlakásban húzták meg magukat.

1951-ben kézhez kapták a kitelepítési határozatot, amit szabad elköltözésre változtattak. A legszörnyűbbet csupán azért kerülhették el, mert akadt néhány támogatójuk. Az utolsó estén az őrködő ávósok bámulatára, makulátlanra takarították az Otthont, és Úrvacsorás esti áhitat után adták át a karhatalomnak.

Kitelepítési helyüket megválaszthatták; egy barátjuknak köszönhetően Balatonlellén kaptak házmesteri állást egy üresen álló villában. Nyugdíjukat megvonták, jószándékú adományokból és kétkezi munkájukból tartották fenn magukat. A hely hamarosan a deklasszáltak gyermekeinek menedéke és nyaraló helye lett. A kertet Zsindely Ferenc gondozta és termesztette a konyhára valót. Tüdős Klára, a nemrég még divatdiktátor társasági dáma, kartonruhában, kötényben vezette a sokszemélyes háztartást.

1963-ban Tüdős Klára megözvegyült. Férjének elvesztését erős hittel és lélekkel viselte. Megpróbált leánya családjánál Ausztráliában megtelepedni, de két év után visszatért. Alázattal viselt egyre romló egészséggel csaknem két évtizeddel élte túl férjét, 1980-ban adta vissza lelkét teremtőjének. Hamvait a Farkasréti temetőben, a Zsindely család sírjában helyezték el. (Sírja NŐRI védelem alatt áll.)

Tüdős Klára életpályáját a politikai változások szakították ketté. Élete példája annak, hogy nagy embereknek is vannak nehéz időszakai és ezek elől nem menekülési utakat kell keresni, hanem az adott helyzetbe beleállva – azt felvállalva, helytállni. Hite, embersége példa a mai ember számára. Sütő András szavaival élve, férjével együtt „égtartó emberek” voltak.