XVI. századi pasztofórium töredék

A török hódoltság után a reneszánsz tárgyi emlékek zöme csak töredékekben maradt ránk.
Ezért is különösen értékes számunkra az a néhány pasztofórium, amely úgyszólván érintetlenül vészelte át évszázadok viharait. 
A pasztofórium eredetileg az ókeresztény templom szentélyéből nyíló fülke volt, ahol az oltáriszentséget őrizték; ebből fejlődött ki a szentségház, amelyet tabernákulumnak is neveznek, s amelyet egyre díszesebb keretbe foglaltak.
A Wattay kastély tatarozásánál egy ilyen pasztofórium fehér márvány szemöldökkövére bukkantak, amely nagy valószínűséggel a Klissza dombon lévő romterületről származik, ahol mai tudásunk szerint többek közt templom is volt.
A kastély falából előkerült faragott kövön a következő felírás látható: »Qvi manducat ex hoc pane, vivet in eternum. 1519«. (Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él 1519.) Az évszám jelentős
bizonyíték.

Magyarország régészeti topográfiája így ír róla:
„A fülke félkörívvel zárult, az ív két oldalán egy-egy akantuszleveles, levélcsokros, abakusznál rozettás pilaszterfő van, melyekre kiugró tagolt párkány támaszkodik. A fejezetek és a záróív között egy-egy bronz(?) rozetta (csak a helyük és a csapjuk maradt fenn) díszítette a szemöldökkövet. A párkány fölött kétsoros keret nélküli felirat található: QVI MANDVCAT EX HOC PANE /VIVET IN ETERNVM 1 5 1 9 – a feliratot szív alakú levél zárja.”

A töredék a római katolikus egyház tulajdonában van s évtizedekkel ezelőtt megjárta a schallaburgi reneszánsz kiállítást is. Ez a laikus számára jelentéktelennek tűnő töredék magára vonta a világ e korszakot kutató tudósainak a figyelmét is. Ezt az igen értékes kőemléket feltaláláskor a katolikus templom kerítésfalába építették be, a szabadtéri oltár részeként, - ahol azonban ki volt téve az időjárás és légszennyezés viszontagságainak. Ezért Pásthy Antal c. kanonok, akkori plébános a plébániakert kis oldalkápolnájába, a Szent-Orbán kápolnába az oltár fölé helyeztette, ahol ma is megtekinthető.

​​

A javaslatot beadja: Ozorai Magdolna​​​​