Bölcskey Ferenc festőművész munkássága

Bölcskey Ferenc Cinkotán született, de rokonsága és művésztársai által több szállal kötődött Pomázhoz. Szülei hosszabb ideig Pomázon éltek, testvérei részben itt születtek. Több pomázi családdal is kapcsolatban, illetve rokonságban volt. A pomázi Szalai családhoz különösen szoros barátság fűzte. A Tregele családdal való kapcsolata még a cinkotai évekre nyúlik vissza. László testvére családjánál Pomázon többször hosszú ideig tartózkodott. Bölcskey Ferenc sokoldalú ember volt, a festészeten kívül iparművészként is tevékenykedett, valamint érdekelte a költészet és a zene is.

 Az Iparművészeti Főiskolán először ötvösművészetet tanult, majd kisplasztikával foglalkozott, végül díszítőfestő szakon végzett 1913 – 1918 között. Zutt A. Richard mester majd Papp Sándor és Simai Imre mellett rajzolni tanult. A világháború alatt 16 hónapig frontszolgálatot teljesített, majd leszerelése után másfél évig a szentendrei művészkolónia tagja volt. 1925. októberében a pomázi I.sz. óvoda termeiben kiállítás volt műveiből. 1926-ban Pomázon, mint járási székhelyen a Faluszövetség szervezésében gazdasági, ipari és kulturális kiállítást rendeztek az akkori egyetlen iskola épületében, melyen 12 község vett részt. Ezen a kiállításon pomázi művészként együtt állított ki többek között Bölcskey Ferenc, Szalai Margit és Jankovits Gyula.

1922 és 1929 között hét éven keresztül Olaszországot járta és behatóan tanulmányozta a klasszikus mestereket. Ezek az évek meghatározóak voltak festészetére. 1923-24. a velencei Maffioli üveggyár tervezője volt Első kiállítása 1924-ben volt a Gallerie Giuseppben, ahol tengerparti képeivel aratott igen nagy sikert, majd Budapesten, Rómában, Firenzében, Wiesbadenben, 1928-ban Koppenhágában, 1929-ben Hágában szerepelt gyűjteményes kiállításokon. 1926-ban és 1932-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállítást rendeztek, amely szintén igen nagy sikert aratott.

Az olasz táj szépsége mellett a hazai táj is megihlette. 1932-ben egy hét alatt hat képet festett Esztergomban.

1933-ban művei szerepeltek a Műcsarnokban rendezett fiatal művészek kiállításán. Több értékes díjat nyert Magyarországon és külföldön. A plain-aire piktura egyik igen tehetséges művelője, tengeri tájképeit világos színek és derült hangulat jellemzik.

Munkái között- képein kívül találkozhattunk plakettekkel, kisplasztikákkal, ötvösmunkákkal is.

A háború utáni években családi élete már Solymárhoz kötötte. Az itteni temetőben alussza örök álmát. Halálhíréről a külföldi sajtó így adott hírt:

„Bölcskey Ferenc, neves festőművész, a szentendrei festőtelep egykor jól ismert művésze, akinek ragyogó színes falusi idilljei modern feldolgozásban külföldre is eljutottak március 31-én Pomázon elhunyt. A kitűnő festőművész, aki Hunor néven karikaturista is volt egyúttal, nem volt a rendszer kegyeltje. A hazai lapok egy sorral sem emlékeztek meg róla, pedig élvonalbeli festő volt és csak a családi gyászrovatból szereztünk tudomást haláláról. Számos művész kollégája él kint a szabad világban, akik mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak művészetéről.” (Chicago és Környéke,1976-05-01 / 18. szám) 

Bölcskey Ferenc festőművész munkái között az olasz táj mellett megtalálhatók a környék tájai (Csobánka, Budakalász, Esztergom, a Pilis hegyvidék erdői.) Élete jelentős része kötődött Olaszországhoz, mely erősen hatott művészetére. A festői munkásságát művészettörténeti szakirodalom számontartja. A XX. század első felének jeles alkotója volt.

​

A javaslatot benyújtja Ozorai Magdolna